Minden évben két alkalommal rendeznek a falunkban erdőtakarítást. Sajnos igen csak nagy szükség van rá, mert sokan szemét telepnek nézik az erdőket. Hogy ez mit is jelent pontosan, azt hiszem nem kell bemutatni, hogy milyenek az emberek, és mennyire szeretünk szemetelni.

A kirándulások

Emlékszem, amikor még gyerekek voltunk, és kirándulni jártunk, akkor mindig szólt anyánk, vagy a tanárunk, de akár más szülő is ránk szólt, ha akarattal, vagy akár véletlenül is elhagytuk a szemetünket.

Ma már másképpen van ez. Ha az iskola előtt várakozunk, és kijövő gyerekeket pásztázzuk, nem is érdekli őket, hogy éppen elhagynak egy szemetet, vagy hogy esetleg felvegyenek egyet. Az egyik egy másfél literes flakont rugdosott a barátjának, és hiába szólnak neki, nem érdekelte őket. Sajnos nincs ez másként a lányokkal sem, nem szabad általánosítani a fiúkra. Van akit érdekel, hogy szemét van körülötte van akit nem.

Felnőttként más szemmel

Amikor már felnőtté válunk, és kinővünk a gyerek korból más szemmel nézzük a világot mi is. Már nem szemetelünk, sőt az is fontossá válik, hogy vigyázzunk a környezetünkre. Mondjuk az a mai napig sem értem, hogy mondjuk egy parkban, vagy egy olyan helyen, ahol lehetséges, hogy megfordulnak kiránduló csoportok, miért nem figyelnek jobban arra, hogy legyen kuka kihelyezve.

A tavaszi erdő takarítás múlt hét végén volt. Hét nem tudom, hogy hány zsáknyi szemetet szedtünk össze. Volt ott minden, egy fél lakást be lehetett volna rendezni belőle. Volt általános konyhai szemét, de szobabútor is, mondjuk fotel, ami már szét volt szinte rohadva az esőtől, és a hótól.

Anna barátnőm azt mondta, hogy ennyi szemetet akkor sem látott, amikor szobalány állásban dolgozott. Gondolom ott se lehet kevés szemét a jövős menős vendégek  miatt.

Sajnos kezd egyre jobban elszemetesedni a világunk, nem sokan figyelnek oda. Vannak kezdeményezések, mint a szelektív hulladék gyűjtés, de ez még mind kevés ahhoz, hogy kevesebb szemét legyen ott ahol nem kellene.